Kárpátalja – a kísérleti nyúl

Budapesten, a magyar Országgyűlés épületében tartott sajtótájékoztatót Gajdos István, az Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetség (UMDSZ) elnöke és Szabó Vilmos, a Magyar Szocialista Párt (MSZP) országgyűlési képviselője. A rendezvényen a magyarországi írott és elektronikus média számos munkatársa részt vett.

– Sajnálatos, amikor egy anya gyermekének máshol kell elpanaszolnia bajait, nem pedig a kormányon lévő politikai erőknél – kezdte mondandóját Gajdos István. – Mi, az elszakított kárpátaljai nemzetrész magyarjai mindig is anyaországként tekintettünk Budapest felé. Innen vártuk a segítséget, a támogatást, az ügyünkhöz való pozitív hozzáállást. A most regnáló magyar kormányról sok mindent el lehet mondani. Azt viszont nem, hogy az általuk meghirdetett elv szerint jár el – azaz nincsenek „A” és „B” kategóriás magyarok, hanem minden határon túlinak egyenlő jogok járnak. Az UMDSZ és több tízezres tagsága, szimpatizánsa ugyanis az eltelt két esztendő alatt megbizonyosodott arról, hogyan lehet az embereket üldözni, lejáratni, megalázni. Úgy véljük, egyfajta kísérleti terepnek tekintették Kárpátalját. Megosztották közösségünket annak érdekében, hogy kipróbálják azokat a választási fogásokat, technikákat, melyeket aztán Horvátországban, Szlovákiában és Romániában be is vetettek.

Ha eddig nem tudtuk volna, most már tisztában vagyunk azzal, milyen nehéz a kísérleti nyúl szerepe – folytatta az UMDSZ elnöke.
– Rajta próbálnak ki új módszereket, eljárásokat, különböző új vakcinákat. Tőle viszont ritkán kérdezik meg, valóban akarja-e ezt. Előfordul ugyan, hogy ez haszonnal jár, de ritkán éli túl a procedúrát. Nos, véleményünk szerint az új magyar kormány 2010-ben az UMDSZ-re a kísérleti nyúl szerepét osztotta, amikor meghirdette sajátos nemzetegyesítő politikáját. Akkor örömmel üdvözöltük azt a deklarációt, miszerint nem lesznek magyarok és magyarabbak, illetve még magyarabbak. Azonban rá kellett döbbennünk, hogy Budapestnek igencsak sajátos az ehhez való hozzáállása. Az általuk elképzelt egységes nemzetbe ugyanis csak a kedvenc szervezetek („A” kategóriások) fértek bele. A nem szeretett „B” kategóriások számukra egyszerűen megszűntek magyarnak lenni. Az UMDSZ, sokezres tagságával és szimpatizánsával együtt, ebbe a pozícióba kényszerült, hiszen az új kormány nem vett róla tudomást, lényegében megszűnt létezni a szemében. Mindaddig jól működő programokat vett el szövetségünktől, pályázatainkat sorra lesöpörték az asztalról.

Mindezt tetőzte, hogy megvonták tőlünk a jogot a támogatói nyilatkozatok kiadására, amely a schengeni vízumok kedvezményes igényléséhez szükségesek. Ezzel több mint húszezer kárpátaljai, ukrajnai magyart büntettek, azaz diszkriminálták őket. És tette ezt a kormány egy olyan vizsgálatra hivatkozva, amiről csak ő maga tudott. Aminek az eredményét mind a mai napig nem ismeri senki. Szövetségünk számos alkalommal tiltakozott ez ellen, számos beadványt, levelet intézett a kormánytisztviselőknek, minisztereknek, államtitkároknak, sőt, a miniszterelnöknek és az államfőnek is. De még válaszra sem méltatták. A kormány később úgy próbált megoldást találni a már számára is kényelmetlenné váló ügyre, hogy nemes egyszerűséggel titkosította a meggyőződésünk szerint nem is létező vizsgálati anyagot. Tehát két éve tart már az a boszorkányüldözés, aminek kezdete, nem véletlenül, a 2010-es helyhatósági választások kezdetével esett egybe – hangsúlyozta az UMDSZ elnöke.

Gajdos István aláhúzta, a minden eszközt igénybe vevő lejárató kampány ellenére az UMDSZ nem pusztult bele az egyenlőtlen küzdelembe, sőt, a szövetség a helyhatósági választásokon győzelmet aratott. Mintegy két és félszer annyi képviselője és ötször annyi polgármestere lett, mint vetélytársának, holott a másik szervezet mindennemű támogatást megkapott Budapesttől.

– A megosztó, egyik szervezetet az égbe emelő, a másikat pedig az agyagba döngölő, úgynevezett nemzetpolitika csúfos vereséget szenvedett Kárpátalján – emelte ki az országos szövetség vezetője. – Megjegyzem: egy laboratóriumban, amikor egy kísérlet nem sikerül, a tudósok igyekeznek más utakat keresni. Azonban a magyar kormány nem vonta le a megfelelő következtetéseket, hiszen az elmúlt két évben ugyanezt a politikát folytatta Horvátországban, Felvidéken és Erdélyben is. És akárcsak nálunk, Kárpátalján, ezekben a régiókban is vereséget szenvedtek kedvenc politikai tömörüléseik. Számos külhoni magyar politikustársam mellett határon túli magyarok százezrei vallják, elég volt a nemzet egységét és erejét romboló kísérletezésekből. Elég volt abból, hogy Budapest mondja meg számunkra, mi a jó nekünk, és elég volt abból is, hogy Budapest döntse el, ki az igaz és ki a rossz magyar.

Ami az UMDSZ-t illeti, nem kérjük, hanem követeljük, hogy most már végre tegyenek le kézzel fogható bizonyítékot is azok mellé a vádak mellé, amelyekkel szövetségünket alaptalanul vádolták meg. A támogatónyilatkozatos ködös kérdésben az ellenzéki pártokhoz is fordultunk. Jó dolog, hogy az MSZP, az LMP és a Jobbik is kiállt mellettünk, személyesen Szabó Vilmos, Dorosz Dávid és Szávay István emelt szót ezekben a kérdésekben. Az MSZP képviselője már hosszú hónapok óta levelezést folytat a kormány különböző illetékeseivel azzal kapcsolatban, hogy derüljön már végre ki ebben az ügyben az igazság.

Szabó Vilmos kiemelte, az MSZP ellenzéki és kormányzati pozícióban is azt vallotta és vallja, hogy a határon túli magyar nemzeti közösségek joga és felelőssége meghatározni, mely szervezeteket ismer el, támogat és hitelesít. Amennyiben a közösségek erről érzékelhetően és egyértelműen döntöttek, azt a mindenkori magyar kormánynak tudomásul kell vennie.

– A kormányzó pártoknak szét kell választani azt, hogy kormányzati pozícióban elismerik és tudomásul veszik ezeket a döntéseket, ugyanakkor a pártközi kapcsolatokban, együttműködésben pedig kifejezik egyéb szimpátiájukat – hangsúlyozta az ellenzéki képviselő. – Mi mindig is szót emeltünk, és most is ezt tesszük. Ebben az esetben az Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetséget érő kormányzati kezelés miatt.

Az MSZP-s politikus elmondta, nem először találkozhatunk ezzel. 2002 előtt Kárpátalján hasonló volt a helyzet, hiszen az UMDSZ gyakorlatilag nulla százalék támogatásban részesült, míg a fennmaradó százat a másik magyar szervezet kapta.

– Mi kormányzati időben ezt a támogatást a két szövetség között 50–50 százalékban osztottuk el – hangsúlyozta. – Őszintén sajnálom, hogy ennyire diszkriminálják az UMDSZ-t, most már második éve.  Kérdéseinket feltettük írásban a Magyar Állandó Értekezleten és más fórumokon. Hét levéllel fordultam az illetékesekhez, de mindig valamilyen kitérő választ kaptam a titkosítással kapcsolatban.

Szabó Vilmos kijelentette, a küzdelmet természetesen folytatni fogják, hiszen szeretnék megtudni, hogy több kormánytag mire alapozza azon kijelentését, miszerint Ukrajnában közel ötvenezer Magyar igazolvány került illetéktelen kezekbe. Mire alapozza Orbán Viktor miniszterelnök azt a kijelentését, hogy közel tízezer ilyen dokumentum jutott el a donecki maffiához.

– Az UMDSZ 2004–2010 között valamivel több mint 40 ezer igazolvány igénylésének a közvetítésében járt közre. A KMKSZ a státusztörvény életbelépése utáni két évben közel 112 ezer igényt továbbított. Nem értjük, ha vizsgálat van, miért nem az egészet vizsgálják? És a kormány mikor ad hivatalos tájékoztatást a vizsgált szervezetről? Hiszen úgy tűnik, ha le is zajlott ez a vizsgálat, nagyon furcsán történhetett, ugyanis az érintettet nem kérdezték meg, csak az ítéletet közölték. Azt viszont elég keményen – mondotta.

– A Fidesz-kormány nemzetpolitikájának sajátossága, hogy csak a kormánynak és a kormányzó pártoknak tetsző szervezeteket és célokat támogatják. E tekintetben a megosztás állandó része a politikájuknak, amelynek már valóban nagyon súlyos következményei vannak a magyar–magyar kapcsolatokban, az egyes nemzeti közösségekben és a kétoldalú kapcsolatokban. Azt hiszem, itt a pillanat, hogy a miniszterelnök, a miniszterelnök-helyettes, a külügyminiszter, az érintett államtitkárok megálljanak, leüljenek és elgondolkodjanak. Rakják a mérleg egyik serpenyőjébe, mi használt a magyarságnak ebből, és mi az, ami ártott. Sajnálatos, de azt kell mondanom: azon ser­penyő billen most le, amelyen az ártó tényezők vannak. Hasonlóképpen mi is kérjük és követeljük a kormánytól, a kormány illetékes tisztviselőitől, hogy ebben tegyenek világosságot, adják meg a válaszokat a feltett kérdésekre.

Az  LMP  válaszokat  vár

A Lehet Más a Politika (LMP) világos és őszinte válaszokat vár a magyar kormánytól arra, miért diszkriminálják a kárpátaljai magyarság legfontosabb szervezetét, az Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetséget (UMDSZ), és miért osztják „jó magyarokra és rossz magyarokra” a határon túli közösségeket.

Dorosz Dávid, az Országgyűlés Nemzeti Összetartozás Bizottságának LMP-s tagja azt közölte a Magyar Távirati Irodával, hogy Gajdos István, az UMDSZ elnöke továbbra sem kapott választ arra, miért vonták vissza a szervezet jogát a garancialevelek, vagyis a vízumok beszerzéséhez szükséges támogató nyilatkozatok kiadására. A politikus kijelentette, a Lehet Más a Politika megalakulása óta vallja, hogy a határon túli magyar közösségek nem egyfajta függelékei a magyar nemzetnek, hanem autonóm közösségek, amelyek önálló akarattal, tervekkel rendelkeznek.

Forrás: kiszo.hhrf.org