Error: 'could not retrieve weather data from http://xoap.weather.com/weather/local/HUXX0002?cc=*&link=xoap&prod=xoap&dayf=5&unit=m&par=1251342892&key=3af99b9c2b1e1d24' while retrieving Daily Forecasts
Hogy milyen hatalmas szerepe volt a világkiállításoknak a XIX. század második felében a tudományok, a technika, a művészetek történetében, az eredmények népszerűsítésében, arról alighanem könyvtárra való irodalom született az elmúlt évszázadban. 100-150 évvel ezelőtti kiállítások – az elsőt még 1851-ben rendezték Londonban – azóta is példaként szolgálnak korunk világkiállításai számára. Számos olyan értéket is köszönhetünk nekik, amelyeket készítőik annak idején nem a távoli jövőnek, hanem a kortársaknak szántak. Ha nem lett volna például Párizsban 1900-ban világkiállítás, a képeslapok világa sem válhatott volna olyan páratlanul gazdaggá, mint amilyenné lett. A rendezvénysorozat tizedik, a Párizsban rendezett bemutatók ötödik kiadása hozta meg az igazi áttörést: az addig viszonylag kisebb számban, néhány száz példányos sorozatban készült lapok viharos gyorsasággal szaporodtak, a rajtuk lévő ábrázolásokkal szinte centiméterről centiméterre bemutatva a világkiállítás épületeit, tárgyait, s persze a korabeli Párizst is, amelyet akkoriban „a fény városának” neveztek az egész világon.Ebből a gazdagságból csak szerény válogatást adhat az a kiállítás, amely az Iparművészeti Múzeumban tegnap délután nyílt meg. A Párizsi anzix – Anno 1900 című, Képeslapok és dokumentumok a párizsi világkiállításról alcímű tárlat anyagát Székely László gyűjteményéből válogatták és az Iparművészeti Múzeum, a Szerencsi Múzeum, valamint Kurdics Sándor gyűjteményéből egészítették ki. A több száz képeslapot, számlát, kitüntetést, reklámbélyeget és egyéb dokumentumot bemutató tárlat annak a millenniumi eseménysorozatnak a lezárását jelenti, amelyet a képeslapok magyarországi gyűjtői, barátai egy évvel ezelőtt indítottak el az Iparművészeti Múzeumban. Akkor Magyar művészek képes levelezőlapjai címmel rendezték meg a hazai képeslap-tervezés első átfogó bemutatóját a fénykornak tekintett századfordulótól az 1950-es évekig. A mostani tárlat azt a nagy, színes tablót mutatja meg, amelyet a világkiállítás alkalmából különböző országok kiadói, rajzolói és fotográfusai hoztak létre. Hogy milyen gazdag, sokszínű volt ez a kép, azt jól érzékelteti, hogy az Iparművészeti Múzeum teljességre nem törekvő tárlatán is harmincnégy különböző francia kiadó lapjai jelennek meg, mellettük tizenkét külföldi cég munkái szerepelnek, van, igaz csak mutatóba, magyar kiadású képeslap is.Mindez abból a figyelemből következett, amelyet a nagy esemény keltett. A világ különböző részeibe elküldött lapok százezrei azután tovább fokozták az érdeklődést, amelynek kielégítésére Budapesten is több utazási iroda vállalkozott, prospektusokkal, katalógusokkal, különböző technikával készített képekkel bővítve az amúgy is felmérhetetlenül gazdag látványkínálatot. Az egyik oldalon a világkiállításon megjelenő országok, cégek jövője szempontjából volt fontos a részvétel, s az arról való híradás, hiszen a későbbiekben hivatkozási alapot jelentett a párizsi siker, a másik oldalon a vizuális kultúra formálása szempontjából volt páratlan lehetőség a nagy bemutató. Annál is inkább, mert ez volt az az időszak, amikor a képeslap villámgyorsan elterjedt ugyan, de még őrizte azt a régi, „békebeli minőséget”, amely az-után a tízes-húszas években véglegesen eltűnt. Párizsból, 1900-ból még színes litografált képeslapok tudósítottak, vagy mívesen megmunkált fa-, rézmetszetek, s a fotó is a fényképezés őskorának nemes technikáival készült.Minden szempontból csúcspontot jelentenek tehát az 1900-as világkiállítás képeslapjai, ahogyan páratlan az a látvány is, amelyet közvetítenek. A tárlaton megjenik a tágabb környezet, Párizs bulvárjai, híres épületei, amelyek közé szinte külön városként épültek be az Eiffel-torony tövében és a Szajna másik oldalán emelt kiállítási pavilonok, a fény, az ipar, az elektromosság palotája és az egyes nemzetek épületei. A kiállított tárgyak százezrei között látogatók tömege – bár: üröm az örömben, a krónika azt is rögzíti, hogy a világkiállításnak végül is kevesebb látogatója volt, mint amennyit a szervezők vártak.A magyar pavilon külső-belső képét is színes és fekete-fehér képeslapok sora mutatja be, érzékeltetve, hogy a világkiállításon önállóan első alkalommal bemutatkozott nemzet minden területen meg akarta mutatni legkiemelkedőbb teljesítményeit. Az építészet történeti stílusai jelentek meg a tornyocskákban, faldíszekben, az ipar, a művészet és a művészi ipar jeles képviselői vitték el Párizsba termékeiket. E nagy közös akció egyik főszervezője éppen az Iparművészeti Múzeum volt, ahonnan a kiállított anyag jelentős része útnak indult, s amelynek vezetői jó érzékkel válogattak, vásároltak a világkiállításon a fénykorát élő szecesszió műtárgyai közül. Ennek köszönhetően vált gazdaggá a múzeum szecessziós gyűjteménye – az emeleten látható kiállításon mától külön jelzik, mely tárgyak származnak a földszinti teremsor képeslapjaival bemutatott világkiállításról. Így válik teljessé a száz évvel ezelőtti kép, a műtárgyak különböző csoportjainak párbeszéde. S így válik persze inspirálóvá a jelen szakemberei, művészetbarátai számára is, akik még mindig reménykednek abban, hogy nem véglegesen a múlté az egységesen formálódó vizuális környezet.Forrás: www.mno.hu
