2024. 04. 18csütörtök

Utolsó frissítés2024.04.18 07:21

  Ma Andrea és Ilma napja van. Holnap Emma napja lesz.

Font Size

Cpanel

A Lánchíd pusztulása

Olvasóink értékelése:  / 0
ElégtelenKitűnő 

1945. január 17-ről 18-ra virradó hajnalban a visszavonuló német csapatok felrobbantották Magyarország történelmi múltú hídját, a Lánchidat.

Egy szemtanú így írta le az eseményeket:„ Szilveszter este a pincében a hídról beszélgettünk. Akkor már tudtuk, hogy az ő élete sincs biztonságban, akárcsak a miénk. Eggyel több, akiért reszketnünk kell, mint testvérünkért, barátunkért. A hídra gondoltam, és gyötrő vágyat éreztem, hogy láthassam...
Búcsúzom a hídtól... Mióta állok itt a sarkon? Egy órája? Részeg német katonák mennek el mellettem. Az ágyúdörgés pedig erősödik. Ezek orosz ágyuk!...csak közelebbről hallanám már a hangjukat...haza kellene menni, vissza a pincébe, ahol nyugtalankodnak miattam...a híd előtt, a téren most nagy a sürgés-forgás. Katonai teherautó torpan meg a kőből épített őrház előtt, ahol nem is olyan régen dohányosbolt volt. Az őrszem valamit magyaráz a teherautósoknak. Svábos kiejtéssel beszél magyarul. Náci egyenruhában szolgálja a magyar kenyeret... a teherautó továbbrobog, Buda irányába. Az első ív előtt megáll, reflektorát felfelé irányozza. A hídív tetején kézilámpák fénye villan. Szaggatott szavakat hallok, szeretnék közelebb menni...
Búcsúzom a hídtól... a sarokról még egyszer visszanézek... valaki kellene, Clark Ádám, vagy valaki más, elszánt, erős, határozott ember. Ember, aki tárgyalna velük, aki kegyelmet kérne... aki tudja, aki érzi, aki megmagyarázná nekik, hogy mit jelent nekünk ez a híd, a Híd, a Lánchíd... de nincs sehol senki... tanácstalan, tehetetlen, gyámoltalan vagyok...
Január 18-án reggel, romok között, égő, füstölgő házak között, gépfegyverropogásban rohantam a hídhoz... de már nem volt.
Igen... mára virradóra... odalenn hallottuk a robbanásokat... úgy négy és öt óra között lehetett...
A híd, mint szárnyaszegett sasmadár, két pillérének megüvegesedett halott szemével bámult rám, s a Duna szelíden mosta friss, vérző sebeit.”

Forrás: www.freeweb.hu