2024. 03. 29péntek

Utolsó frissítés2024.03.29 07:21

  Ma Auguszta napja van. Holnap Zalán napja lesz.

Font Size

Cpanel

Közérthetően: mi történik a világpiacon?

Olvasóink értékelése:  / 0
ElégtelenKitűnő 

Miért emelkedik az arany ára? Mi lehet a gond a papírpénzzel? És az államkötvényekkel?

Az aranykor vége

Száz éve és az előtt az arany és az ezüst világszerte gyakorlatilag egyet jelentett a pénzzel. A két nemesfém évszázadokon keresztül őrizte a piacok elismerését, az értékükkel kapcsolatos közmegegyezés már a belőlük készült tárgyak gyártása során egyértelművé vált, még mielőtt hivatalosan is pénzzé nyilvánították volna őket. A pénzzé válás alapját a két nemesfém földi előfordulásának végessége adta, valamint az, hogy a kitermelésük igen költséges, s ennélfogva az értékállóságuk megbízható. Egy, az Egyesült Államok irányítása alatt végbemenő lassú folyamat végére azonban az arany és az ezüst pénzként betöltött szerepe megszűnt, és a helyüket átvette a papírpénz. A folyamat legfontosabb mérföldkövei: az USA jegybankjának 1913-as megalapítása, a Bretton Woods-i rendszer 1944-es életre keltése, majd az amerikai dollár aranyfedezetének 1971-es megszüntetése.

Hogyan lesz érték a papírfecniből?

A papírpénz önmagában nem rendelkezik belső, úgynevezett intrinzikus értékkel. Gyakorlatilag egy fecni papír, amely különösebb költség nélkül, tetszés szerint szaporítható. Erre jó példa az Egyesült Államok, ahol az utóbbi évtizedekben különösen buzgó bankjegynyomtatás zajlott. Az eredmény ismert: az amerikai dollár közel 100 év alatt elvesztette eredeti vásárlóértékének több mint a 98 százalékát. A háttérben meghúzódó infláció ugyanakkor korántsem „természetes” jelenség. A Fed 100 évvel ezelőtti megalapításáig a dollár igenis képes volt stabilan őrizni vásárlóerejét. És ami igaz a dollárra, az lényegében igaz a világ többi valutájára is: sokak szerint fedezetlen papírpénzekké váltak.

A magyar pénz

Magyarországon a papírvalutával folyó próbálkozások az elmúlt 100 évben, a világháborúkat követően két pénzreformot hoztak, ami az addig aktuális pénzrendszer és a pénzben őrzött megtakarítások totális megsemmisülését jelentette. De az elhasználódás drámai jeleit mutatja a tavaly nyugdíjaskorba lépett forint is. Az 1946. augusztus 1-jei bevezetésekor egy forint 0,0758 gramm színarannyal volt egyenértékű (1 kg arany 13 210 forintba került). Ma egy forintnak az aranyban kifejezett értéke a tegnapi londoni záróár alapján mindössze 0,000086 gramm (1 kg arany 11 650 000 forintba kerül), vagyis a magyar fizetőeszköz létezésének 66 éve alatt elvesztette vásárlóértékének 99,9 százalékát.

Dollár és kőolaj

Az Egyesült Államok és a dollár szerepe a maga nemében egészen különleges. A dollár a Bretton Woods-i egyezmény 1944-es megkötése óta korunk első számú tartalékdevizája, amelyből a világ jegybankjai saját devizáik alátámasztására bőszen tartalékolnak is. Amíg a dollár rendelkezett aranyfedezettel, addig ennek volt is értelme, hiszen ily módon áttételesen minden pénz konvertálható volt aranyba. Ma már ez nem így van, és ezért a mai helyzet tulajdonképpen abszurd. A dollár mögött lévő aranytartalék helyét egyszerűen átvette az USA gazdaságába és politikai stabilitásába, hatalmába vetett bizalom.

Ezenfelül a dollár a világkereskedelem legfontosabb globális elszámolási pénzegysége, és főként a kőolaj kereskedelmében játszik döntő szerepet, a kőolaj-importáló országoknak ugyanis dollárt kell venniük az importjuk kifizetéséhez. Ezért olyan óriási a dollár iránt kereslet szerte a világban.

Mindez oda vezet, hogy az USA pénznyomdája nagy volumenben onthatja a bankjegyet anélkül, hogy ennek azonnal és teljes egészében megmutatkozna a hatása az Államokban érzékelhető pénzromlásban. Így exportálja Amerika az inflációt szerte a világba. Ennek további velejárója, hogy mivel minden ország dollártartalékokat kényszerül felhalmozni, az USA hatalmas méretű külkereskedelmi hiányt képes hosszú távon finanszírozni. Mindez pedig főként a kínai kézben tornyosuló amerikai államkötvények formájában csapódik le.

Pénz és hitel

A dollár globális térnyerésével párhuzamosan minden fejlett nyugati országban jóléti rendszerek jöttek létre, amelyek finanszírozhatók voltak a folyamatos adóbevételekből mindaddig, amíg futott a szekér. Ezek azonban már sem napjaink demográfiai folyamataival, sem az egyre versenyintenzívebb nemzetközi környezetben nem tarthatók fenn. Mivel a rájuk fordítandó kiadások rég nem termelhetők ki elfogadható mértékű állami adóbevételek révén, az általuk az államháztartáson ütött kráterek egyre inkább csak hitelfelvételek útján tömhetők be.

Ez a folyamat bizonyos értelemben törvényszerű az érvényben lévő pénzrendszer számára. A pénz manapság nem más, mint hitel. A pénzteremtés hitelkihelyezéssel történik, és a hiteltörlesztéssel ugyanez a pénz semmisül meg. Ebből egy perverz logika mentén az következik, hogy amennyiben az (állam)adósságokat visszafizetnék, napjaink pénzrendszere válna semmivé. Az állam hiteltörlesztése tehát nemcsak az adósság felfoghatatlan mérete miatt nem túl valószínű, hanem rendszerszintű okok miatt is lehetetlen. Sőt éppen ellenkezőleg: mivel a forgásban lévő pénzre folyamatosan kamatok fizetendők, a pénz mennyiségének, azaz az adósság volumenének, szükségszerűen tovább kell növekednie.

Spekulációs buborék

Azzal, hogy a pénz mennyisége állandóan csak növekszik, bizonyos időeltolódással és tompításokkal az árak is egyre növekszenek. A drágulást, amíg szerény mértékű, szokás csak a technológiai és gazdasági fejlődésnek betudni. Változatlan pénzmennyiség mellett a növekvő árumennyiség csökkenő árszínvonalat eredményezne – amire volt is példa a 19. század folyamán –, növekvő pénzmennyiség mellett azonban a technológiai fejlődés és növekedés mindössze tompítja a drágulást.

Egy ilyen környezetben normálkörülmények között a kamatok emelkednek, hiszen a befektetők reális elvárása, hogy az infláción felül prémiumot is kapjanak. Jelenleg ez nem így van, mivel a jegybankok a kamatokat rendeletileg határozzák meg. A kamatok most mesterségesen vannak leszorítva, hogy a kormányzatok egyáltalán fizetni tudják még a kamatterheket. Az alacsony kamatok viszont oda vezetnek, hogy a befektetők jövedelmezőbb befektetési lehetőségek után néznek, amihez a tőkét nemritkán maguk is hitelből teremtik elő. Ez vezet aztán spekulációs buborékok kialakulásához, amelyek előbb vagy utóbb kidurrannak. Erre pedig a jegybankok, a reálgazdaságban kialakuló közvetett károk elkerülésére, jellemzően még több pénz kibocsátásával reagálnak. Az amerikai ingatlanlufi kidurranása 2008-ban, majd az azt követő pénzügyi és gazdasági válság tehát csak egy szelete a sokkal összetettebb történésnek, amely az arany árfolyamának hosszú távú emelkedéséhez vezet.

Forrás: www.otvenentul.hu