Profi kontra amatőr
/ 0
- Részletek
- Szülőkategória: Magyarok
- Kategória: Jelen és jövő
- Megjelent: 2012. június 21. csütörtök, 14:34
- Írta: andy
- Találatok: 1197
Napjainkban a fejlett technika révén futótűzszerűen terjed a fotózás. A pillanat megörökítéséhez nem kell más, mint egy fényképezőgép, na meg persze némi kreativitás. Ha valaki ezzel keresi a kenyerét, elvárható, hogy a szabályok betartásával technikailag és esztétikailag is jó képeket készítsen. Ezzel szemben az amatőr fotós kísérletezhet, elronthat tíz képből tizet, de az is lehet, hogy mindegyik jó lesz és akad egy, ami baromi jó. A hobbifotós megengedheti magának, hogy a véletlenre bízza magát. Ezzel a profit már biztosan az őrületbe kergetnék, de az amatőrnél minden belefér.
A csapi Hudák Mihály több mint nyolc évvel ezelőtt vett először kezébe fényképezőgépet, s azóta szinte alig tud elszakadni tőle. Mihály dolgozik és tanul is, maradék idejét viszont kedvenc időtöltésének szenteli. Több fotópályázaton is részt vett, ezeken többnyire negatív tapasztalatot szerzett.
– Bár a pályázati kiírás szerint nem profiknak szánták a megmérettetéseket, jobbára viszont hivatásosok jelentkeztek tökéletesen kidolgozott képeikkel. Igaz, ezt nehéz ellenőrizni, de még nehezebb amatőrként ringbe szállni velük, mivel sem tapasztalattal, sem komoly felszereléssel nem rendelkezem. Ilyenkor egy amatőr egyetlen mentsvára a jó témaválasztás. Sokak szerint furcsa az ízlésem. Fotóimmal nem minden esetben a hangulatot, sokkal inkább a napszakra jellemző fényeket szeretném visszaadni, ami főleg tavasszal és ősszel a legcsodálatosabb. Télen és nyáron fekete-fehér fotókat készítek – mondja.
Fülöp László, a beregszászi Portré fotóstúdió munkatársa szerint a jó kép receptje három összetevőből áll.
– Látásmód, kivitelezés, minőség – ezek azok, amik meghatározzák egy fotó kvalitását – magyarázza. Fontos meglátni azt, ami feltárja az alany belső énjét, kiemelni azt, amitől különlegesé válik a képen. Eseményfotózásnál meg kell próbálni észrevétlennek maradni. Egyszerűbb fényképezőképpel könnyebb elvegyülni a tömegben, ekkor lehet igazán jó képeket elcsípni. Egy nagy monstrummal a kezünkben túlságosan is felhívjuk magunkra a figyelmet. Fejben előre kell dolgozni, ez az egyik titka a fotózásnak.
A profinak bevált patentjei vannak, kidolgozott beállítások és képkivágások, amiket akár pillanatok alatt össze tud rakni és tuti működni fog. Így van ezzel Fülöp László is, aki közel húszéves fotósmúlttal megtanult bízni a felszerelésében és a módszereiben. De amint mondja, szükség van az újításokra is, hisz ebben a szakmában csak így lehet versenyben maradni.
A felszerelés kiválasztásakor a hivatásos sokkal jobb helyzetben van, ugyanis pontosan tudja, mi kell az adott munkához. Az amatőrnek nehezebb, hiszen anyagi szempontból ez számára csak kidobott pénz.
A két tábor közti különbségek mindmáig vita tárgyát képezik. Egyesek szerint csak az amatőr lehet igazán zseniális, hiszen a profi nem a jó képet hagyja meg, hanem azt, ami a megrendelőnek kell. Nem árt figyelembe venni, hogy a 20–30 évvel ezelőtti selejt sajtófotó archívumok mára igazi kincsesbányának számítanak.
Forrás: karpatinfo.net
