A QR-kód tündöklése és bukása

Kis fekete-fehér négyzetek az óriásplakátok alján: egyre többet látjuk őket, de vajon hányan tudják, hogy mik is pontosan és mire jók? Nálunk valószínűleg nem sokan, hiszen itthon csak a közelmúltban jelentek meg a QR-kódok a különféle hirdetésekben. A MasterCard például - Európában elsőként - néhány hete, október 25-én indította el Magyarországon azt az okostelefonos szolgáltatást, amellyel a sárga csekkekre nyomtatott QR-kód segítségével mobillal egyenlíthető ki a számla, de már számos magazinban, névjegykártyán, vagy tájékoztató táblán is találkozhatunk a pepita jelekkel.

Eközben külföldön lassan lejártnak számít az okostelefon-felhasználókat internetes oldalakra irányító, Quick Response kétdimenziós vonalkód-rendszer, ami a benne rejlő lehetőségek ellenére nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, és úgy tűnik, hogy az egész technológiát hamarosan teljesen elfelejthetjük.

Pedig a történet igazán ígéretesen indult: szép, személyre szabható és pluszköltség nélkül előállítható grafikus elemek hordoznak szinte korlátlan mennyiségű, egy kattintással elérhető adatot - kell-e ennél több?

A mobil internethozzáférés és az okostelefonok elterjedésével egyre nagyobb lett az igény arra, hogy ne csak otthon az asztali számítógépekről, hanem bárhol, azonnal hozzáférhessünk minél több, minél inkább az adott helyszínhez kötődő aktuális információhoz, a QR-kód pedig pontosan ezt teszi lehetővé: tulajdonképpen a való világot és az internetet köti össze egy grafikusan megjelenített hiperhivatkozással.

A linkek így már nem csak a monitorunkon jelenhettek meg, hanem bárhol, bármilyen felületen, ami a lehető legrövidebbre csökkentette a felmerülő kérdések és a megtalálható válaszok közti távolságot.

A QR-kód szép jövője ezért sokáig biztosnak tűnt, ráadásul mivel a tervező Denso Wave cég open-source azaz szabadon felhasználható kódrendszerként jegyezte be, az utóbbi években számtalan független, különösen kreatív fejlesztés készült, amik kihasználták a technológiában rejlő lehetőségeket és népszerűvé váltak.

A hirdetéseken kívül a kódok praktikusan használhatók tömegközlekedési jegyeken - amit például Japánban és Németországban már több éve bevezettek -, koncertjegyeken vagy repülőjegyeken a regisztrációhoz. A turistalátványosságok mellett elhelyezett kódokról lehívható tájékoztatók - amelyeket például San Franciscóban már alkalmaznak - megkönnyítik az utazók életét, a Starbucks kávézóláncban pedig a sorbanállást úszhatják meg azok, akik a cég két éve elindított saját alkalmazásával QR-kóddal fizetnek a reggeli kávéjukért.

A Where Food Comes From, azaz honnan jön az étel programban a QR kóddal felcímkézett élelmiszerekről azonnal megállapíthatjuk, hogy hol és milyen körülmények között termelték az alapanyagokat. A Wikipedia fejlesztése, a QRpedia rendszer azonnal a felhasználók saját nyelvén jeleníti meg a mobil készülékekre optimalizált oldalakat, attól függetlenül, hogy éppen milyen országban keresnek rá egy kifejezésre - ami különösen praktikus megoldás lehet például a múzeumok számára, ahol a tájékoztató táblákon így a bárki által érthető magyarázó szövegeket egy QR-kód segítségével mellékelhetik, többnyelvű leírások helyett.

Személyre szabott kódot egyébként bárki készíthet egyszerűen és ingyen, például a Carnation által tervezett QR Hackerrel. A Kitchen Budapest még 2009-ben tartott olyan workshopot, ahol kézzel gyártott kódokkal saját üzeneteket applikáltak pólókra, a P8tch egyedi tépőzáras címkéivel a ruhánkról azonnal a blogunkra irányíthatjuk az ismerőseinket, és tavaly mi is készítettünk egy összeállítást arról, hogy a divatban hogyan használják a technológiát, ami Takashi Murakamit, Karl Lagerfeldet és Marc Jacobsot is megihlette.

A szakértők biztosak voltak benne, hogy az 1994-ben Japánban kifejlesztett vonalkód-rendszer a 2000-ben egységesített nemzetközi szabványokkal az új évezred egyik legfontosabb technikai újítása lesz, azóta azonban kiderült, hogy a grafikus kódok leolvasását a felhasználók körülményes megoldásnak tartják, és már szinte csak a reklámügynökségek nyomtatják őket lelkesen a korszerűnek szánt hirdetéseikre.

Bár az HBO például új sorozatát, a Gengszterkorzót olyan plakátokkal reklámozta, amelyeken QR-kódokkal letölthető jelszóval exkluzív bulibelépőt és egy ingyen italt kaphattak a szemfülesek, az ehhez hasonló néhány üdítő kivételtől eltekintve mára a QR rendszer leginkább unalmas marketingeszközzé vált. A hirdetéseken elhelyezett kódokkal többnyire nem kapunk plusz tartalmat vagy jutalmat, ami nem motiválja a felhasználókat arra, hogy egyáltalán kedvük legyen elővenni a telefonjukat és lefotózni a grafikát, hogy aztán várhatóan egy teljesen haszontalan reklámoldalra irányítsák őket.

A QR koporsójára valószínűleg a mindenható Google ütötte be az utolsó szöget azzal, hogy bejelentették: a helyszínmegosztó közösségi alkalmazásukban, a Places-ben megszüntették a QR-kódok használatát, amelyek korábban összekapcsolták a helyeket a saját online oldalaikkal - az indoklás szerint jobb megoldást keresnek.

Eközben nem csak a Google, hanem egyre több cég az ún. NFC, azaz near field communication rendszerek fejlesztésére fókuszál inkább, amelyek néhány centiméter távolságra lévő eszközök között képesek adatátvitelre alkalmas vezeték nélküli kapcsolatot teremteni. A Google az új Galaxy Nexus okostelefonjába már NFC chipet épített, és dolgoznak az NFC rendszerrel működő mobiltelefonos fizetési lehetőségek kifejlesztésén is. A mobilokba telepített NFC chip fizikai kontaktus nélkül tud kommunikálni a leolvasóval, a pénztárgép pedig titkosított kapcsolatot hoz létre a mobil és a bank között, így fizethetünk az áruért.

Úgy látszik tehát, hogy a jövőben nagyobb eséllyel használunk majd grafikus kódok helyett chipeket a mindennapokban a tájékozódáshoz, vásárláshoz vagy utazáshoz, de az is elképzelhető , hogy az újabb technikák mellett a QR-kódok is megmaradnak, és a megfelelő területeken kiegészítik majd az okostelefonokkal elérhető lehetőségeket. Ehhez persze a fejlesztőknek érdemes lehet az HBO reklámjának példájából tanulni: nem olyan nehéz a járókelőket rávenni egy kód beszkennelésére, csak a megfelelő motivációra van szükség - az ajándék ital például jó kiindulópontnak tűnik.

Forrás: www.hg.hu