Vegyen Harley-t, legyen szabad

Olvasóink értékelése:  / 0
ElégtelenKitűnő 

A Harley legalább olyan erős szimbóluma a szabadságnak, mint a New York-i Szabadság-szobor vagy francia forradalam lengőkeblű hősnője Delacroix festményén. És a szimbólumnál sokkal több: eszköz. A Harley legalább olyan erős szimbóluma a szabadságnak, mint a New York-i Szabadság-szobor vagy francia forradalam lengőkeblű hősnője Delacroix festményén. És a szimbólumnál sokkal több: eszköz. Minden utazótörténet lényege az, hogy hazaérjünk. Odüsszeusz hazautazott. Marco Polo elment, hogy hazatérjen, mint megannyi népmesei hős. A hobbitok szakmai szinten űzik a hazatérést. Itt vannak még azok, akikről Keruac azt mondja, hogy mivel nincsenek sehol otthon ezért mindenütt vannak, ők is hazatérnének szívesen. Közülük valakit erre a sorsa ítélnek, mint az Örök Zsidót vagy a Bolygó Hollandit, mások maguk választják, mint Szindbád a hajós.

Amikor az európai puritánok a Mayflower fedélzetén Amerikába érkeztek, egyszer és mindenkorra eldőlt: az amerikai szabadság mítosz a merész utazótörténetekkel és az otthonteremtés hőskultuszával örök ötvözetben elegyednek. Cooper megírta az atlanti partvidék államainak nyugati határvidékén küzdő telepesek történetét.

Tér mindig akadt, hogy nyugat felé tolják a határokat, hiszen Amerika óriási. Ez az első ország, ahol nem kell úrlevél, hogy mitológiai utazást tegyenek a szerepelők. Míg Odüsszeusznak istenekre és nimfákra volt szüksége, hogy a végtelen kapuján áthajózzon, addig Thelma és Louis a „végtelenbe tekergő” keruaci úton találkoztak az összes különleges teremténnyel.

A tér mellett a másik feltétel, amire szüksége van az utazó nemzetnek a technológia. Az ipari forradalmak mindig adtak új eszközt és márkát: a vadnyugati hősök colttal érkeztek, majd jött a vasút, aztán az aszfalt Forddal, a repülővel… …és Harley-val. Amerika utazóinak, olyan motorra, abroncsra, ülésre, országútra van szüksége, ami életre kelti a merész hajósok és népmesei rebellis szegénylegények örök élményét.

A Harley-epizód, ami 1901-ben kezdődött és még tart. Millwaukee-ban William Harley és Arthur Davidson, kora húszas éveikben nekiugrottak, hogy összebarkácsolják az első motorizált kerékpárjukat. Az 1903-ban elkészült 116 köbcentiméteres motorral felszerelt masina még gyengének bizonyult, s hiába a két évnyi kemény küzdelem, csalódás helyett – mint az igazi kitartó hódítók – a barátok és az idősebb Davidson testvér, Walter fejlesztettek, fejlesztettek, egészen 1906-ig, amikor megjelent az ikonikus V-Twin motor, 880 köbcentivel. Az ék alakban eltartott ikermotorok már elég erősnek bizonyultak, és felkeltették a rendőrség figyelmét is mint megrendelő.

Az I. világháborúban, amikor a nemzet már nem csak a saját szabadságért küzdött, hanem a világszabadságért is, az amerikai Pershing és brit Churchill úgy döntöttek, hogy a szenet kerozinra, petróleumra, benzinre és gázolajra cserélik. Rögtön megjelentek a motoros hadosztályok, köztük ezernyi Harley Davidson. A béketárgyalások még le sem záródtak, amikor már 67 országban majdnem 30 000 Harley-t adtak el. Ez a híres Knucklehead korszaka, ma a modellt 100 000 dollárért vehetjük meg.

A II. világháborúban már maga Captain America is Harely Davidsonon döngetett a képregényekben, a valóságban 90 000 katonatársa ölt a nyeregben, 30 000 darabot pedig a Szovjetunió kapott a szövetségesétől. A hírhedt WLA modellben az utolsó betű az „army”, vagyis „hadsereg” szót képviseli. 750 köbcentis motorja ugyan kisebb volt, mint az első V-Twin űrmérete, de nagyobb kapacitású. Apró érdekesség: a modellben a BMW technikai újításai is szerepelnek, például felbukkant egy időre az oldalkocsi is.

A világkonfliktusban lekötött gépek és minden energiakapacitás 1945-ben felszabadult. Hol máshol találhatott volna gazdára, mint a civil utazók körében? Bőven talált közönséget a Harley is. Egyáltalán nem ütközött nehézségbe az értékesítés, hiszen az epikus háborús erőfeszítés csak megerősítette a szabadság ikonikus márkáit.

Peter Fonda az Easy Riderben a western mitológia hősének, Wyatt Earpnek a nevét használja és Captain America motorján száguld. A szabadság nem élhető meg a keleti nagyvárosok felhőkarcolóiban, a nyugati partvidék showbiz pomádévilágában, öltönyben vagy finomkodó New Yorker olvasó értelmiségi körökben, csakis a végtelen 66-os úton, Los Angeles-től New Orleans-ig. Aki itt hasít Harley-val folyamatosan a végtelenben találkozó egyeneseket látja maga előtt.

Az 1969-es filmhez 500 dollár értékben 4 rendőrségi Harley-t vásároltak, majd két fekete autószerelő, Dan Haggerty és Tex Hall átalakították őket. A négyből egy tönkrement a végső jelenetben, egy másik múzeumba került, másik kettőt eladtak.

Az olcsó olaj özöne azonban elapadt a hetvenes években és még szűkösebbé vált az 1979-es iráni forradalom idején. Arról nem is beszélve, hogy a japán ipar szégyentelenül elfoglalta a Harley helyét. A márka felügyelői is tehettek erről. 1982-ben David K. Right író Milwaukee-ban járt, hogy személyesen találkozzon az új modellel. A Roadster a leggyönyörűbb motor, amit valaha látott, de egyetlen érintésére az elegáns és vagány vasparipa elvesztette alkatrészeit. Pedig hatalmas elvárásokkal dobták volna piacra, azt remélve, hogy új lendületet adnak a régi márkának. Jobban megalázni a HD szülőhelyét nem is lehetne.

Ugyanebben az évben találkozott szerző egy kereskedővel Daytonaban. „Tavaly 250 Harley-t adtam el és 125 Suzukit. 4 Harley szerelőm van és 1 Suzuki szerelőm. Mégis, mit mond ez a minőségről?” Valóban, a japán alkatrészek pontosak és olcsók voltak. Erre az időre alig maradt valami, amit Amerikában gyártottak volna a Harleyhoz.

És mintha nem lett volna elég a mindez, 1981-ben a Porschénak akartak kiadni a maradék alkatrészek és általában az ipari formatervezést. Ha maradt még lojális vevő, aki ezzel elkergethetőek.

De, mint egy képregényhős, az utolsó pillanatban érkező Vaughn Beals igazgató, és a 80 millió dollárt befektető csoport élén közbelépett. „Javítsd ki vagy hajítsd ki”, adta ki mérnökeinek a parancsot – és ugyanezt az elvet követte személyzeti ügyekben. Az elmúlt években a tervezők és mérnökök körét feltöltötték azok, akik nem motorspecialistaként kerestek munkát. Akik nem látták meg Beals parancsában a lehetőséget, azokat elküldték.

Ez ugyanaz a korszak, amikor Reagen elnökkel az élen felizzott az amerikai úttörő szellem, szemben a japán importtal (magas vámokkal szorították vissza), a közel-keleti energia zsarolással (új olajforrásokkal és forradalmian megváltozott kereskedelmi rendszerrel törték meg). A tőzsdecápák cowboy csizmát húztak és széles karimájú kalapot vettek, Jockey és Bobby Ewing a tévéképernyőn tette Texast naggyá, Piszkos Harry, Starsky és Hutch rendbevágta a bűnözőket. A Harley kedvéért – bár a kapcsolat nem egyértelmű – 45%-os vámtarifát vetettek ki az importmotorokra.

Azóta a Harley, köszöni szépen jól van. Idő közben megvette a Buell nagyrészét és motorokat gyárt a sportolóknak. A legnépszerűbb modellek között a 2010 Dina Wide Glide 15 000 dollárért, a 2002 VRSC V-Rod 17 000 dollárért kapható.

Forrás: hvg.hu