A Reagan-szobor lerombolása

Olvasóink értékelése:  / 0
ElégtelenKitűnő 

Szobrot emeltek Budapesten a száz évvel ezelőtt született Ronald Reagannek, az amerikai elnök körül valóságos mítosz épült nemcsak Amerikában, hanem Kelet-Európában, így Magyarországon is.

Miről nem szól a legendárium?Fárasztó ez a Reagan-mánia, amely eluralkodott bizonyos hazai körökben, ráadásul nem is csak a jobboldalon. Anélkül, hogy feltétlenül vitatni akarnám, az elnöknek voltak bizonyos érdemei, jó volna, ha nem felejtenénk el a cinizmust, az ostobaságot és leginkább a rengeteg halottat, amiért ez a manipulatív gazember, akinek vulgáris sármját és ideológiáját már a második generáció készül bevenni, így vagy úgy felelős. Összeállítottam egy kis listát azoknak, akik érzik, hogy valami nem stimmel Ronald Reagan mosolya körül.

1. Háborús bűnök Közép-Amerikában és az Irán-Kontra ügy

Miközben Ronald Reagan bátor és lelkesítő szónoklatokat tartott a Szovjetunió gonoszságáról, közép-amerikai politikájával lemoshatatlan foltokat ejtett Amerika reputációján. Pénzzel, fegyverekkel és kiképzéssel támogatta Guatemala, Honduras, Costa Rica, El Salvador, Kolumbia, Nicaragua és Panama jobboldali diktatúráit és a velük szövetséges fegyveres csoportokat, hogy fellépjenek a baloldali és kommunista mozgalmak, esetenként demokratikusan megválasztott kormányok ellen. A panamai diktátornak, Manuel Noriegának egyenesen rendszeres fizetést adott a CIA. Ez a politika hivatalos kábítószer-csempészetbe, kegyetlenkedésekbe, államilag szankcionált emberrablásba, nemi erőszakba, kínzásokba, tömeges gyilkosságokba, Guatemalában pedig egyenesen a maja kisebbség ellen irányuló népirtásba torkollott a pártolt erők részéről; utóbbiban az ENSZ történelmi igazságtételi bizottsága az Egyesült Államokat is közvetetten felelőssé tette. A már akkor is részletesen dokumentált gazságok egyáltalán nem hatották meg a szabadság nagy hősét, emberei pedig azt hazudták mindenkinek, hogy az érintett országokban javul az emberi jogi helyzet, amikor az amerikai kongresszus megpróbált megálljt parancsolni a gyalázatos politikának. A nicaraguai kormány a hágai Nemzetközi Bírósághoz ment panaszkodni, amely az 1986-os ítéletében megállapította, hogy az Egyesült Államok beavatkozásával megsértette a nemzetközi jogot, és pénzbüntetést szabott ki; Reagan az erről szóló ENSZ-határozatot megvétózta a Biztonsági Tanácsban.

A szélsőjobboldali milíciák támogatása az ún. Irán-Kontra ügyben érte el csúcspontját. Az amerikai kormány egyes elemei az iráni rezsimnek illegálisan és titokban eladott fegyverekből befolyó pénzből támogatta a baloldali nicaraguai kormány ellen a CIA segítségével harcoló szélsőjobboldali katonai szervezetet, a gyalázatos rémtetteket és háborús bűnöket elkövető Kontrákat, noha ezt az amerikai kongresszus megtiltotta. A dolog kiderült, és 14 amerikai kormányzati tisztviselő, köztük Caspar Weinberger védelmi miniszter ellen is vádat emeltek; közülük 11 embert ítéltek el. Reagan azt állította, ő nem tudott az egészről, és ennek az ellenkezőjét soha nem sikerült bebizonyítani, bár Lawrence Walsh különleges ügyész 1994-es jelentése ezt állapította meg. Persze ha nem tudott, az szintén botrány: a Reagan-mániások egyik vesszőparipája éppen az, hogy az elnök egyáltalán nem volt olyan hülye, mint amilyennek látszott, ami lehet, hogy igaz, de ha egy ekkora összeesküvés a tudomása nélkül zajlott le a saját kormányán belül, akkor biztos, hogy nem volt alkalmas elnöknek.

2. Elhúzódó Irak-Irán háború

Reagan sáros abban is, hogy korunk egyik legvéresebb háborúja, az 1980-1988 között dúló Irak-Irán konfliktus ilyen sok áldozatot szedett (1,2-1,5 millió emberéletet). Anélkül, hogy tagadnánk, hogy a végeredménybeli felelősség az iraki diktátort, Szaddám Huszeint, és iráni párját, az eszelős Khomeini ajatollahot terheli, emlékezzünk rá, hogy Reagan fegyverekkel, vegyi és biológiai fegyverekhez való alapanyagokkal, kiképzéssel és diplomáciával segítette Huszein pszichopata rendszerét, és még akkor is kiállt mellette, amikor a bagdadi mészáros mérges gázt vetett be először az irániak, azután pedig a saját lakossága ellen. Reagan cinikus külpolitikájával lejáratta Amerikát és ideáljait, és eléggé megnehezítette, hogy komolyan vegyük a szabadságról és demokráciáról szóló szónoklatait, még akkor is, ha azokban egyébként igaza volt. 3. Sikertelen és kontraproduktív gazdaságpolitika

Nehezen érthető, hogyan vált a mitológia központi elemévé az okos gazdaságpolitika és az adócsökkentés. Reagan masszív adócsökkentéssel kezdte terminusát, ami talán jó ötlet volt, viszont a fegyverkezési kiadások egyidejű növelésével történelmi államháztartási hiányhoz és gigantikus államadóssághoz vezetett. Onnantól kezdve minden évben adót emelt, és elnöksége végén már magasabbak voltak az adók, mint az elején, csak éppen az adóteher nagyobb része hárult a középosztályra, és kisebb része a leggazdagabbakra, mint addig. Az állam leépítésének Milton Friedman-i fantáziájából semmi nem lett: egyes becslések szerint mandátuma végén mintegy negyedével voltak magasabbak a szövetségi állam kiadásai; ahogy arra egy rosszmájú nekrológ fel is hívta a figyelmet a halálakor, a legnagyobb közhivatali épület Washingtonban ma éppen a róla elnevezett épület, amelyben ötezer hivatalnok dolgozik. A nyolcvanas évek lendületes banki és pénzpiaci deregulációja felett nem ez a cikk fog pálcát törni, de abban széles az egyetértés, hogy részben ez okozta az időszak masszív takarékszövetkezeti csődjeit (az ún. Savings and Loans válságot), ami 1986 és 1996 között 124 milliárd dollárjukba került az adófizetőknek.

4. Reakciós és infantilis belpolitika

Saját mércéje szerint a gazdaságpolitikája kudarc, hiszen Reagan híres arról, hogy gyűlölte a szövetségi államot és az újraosztáson alapuló keynesi gazdaságpolitikát. De ahol "sikeres" volt, ott is sok kárt csinált. Hogy ki tudja fizetni a fegyverkezési programok kolosszális költségét és közben még adót se kelljen nagyon emelnie, Reagan ott csökkentette a kiadásokat, ahol nem szégyellte: oktatás, egészségügy, élelmiszersegély a szegényeknek, rokkantsegély. Emlékszünk még az Airplane-re, Leslie Nielsennel az egyik főszerepben? Az elmegyógyintézetet úgy hívják benne, hogy Ronald Reagan Hospital for the Mentally Ill. A poén az, hogy Reagan bezáratta az összes állami elmegyógyintézetet, és csökkentette a mentálhigiénés programok szövetségi támogatását, rengeteg szellemi fogyatékost juttatva az utcára. Nevéhez kapcsolódik a kötelező börtönbüntetési tételek bevezetése is, elsősorban kábítószerrel való visszaélések esetén, aminek egyik eredménye, hogy Amerikában arányosan több ember ül börtönben, mint a világ bármelyik fejlett országában, a drogokról folyó "vita" pedig ultrainfantilis. A nyolcvanas években terjedni kezdett AIDS-cel kapcsolatban soha nem emelte fel a szavát, átengedve a porondot egy csomó homofób őrjöngőnek, köztük saját kommunikációs igazgatójának, Pat Buchanannek, aki szerint az AIDS "a természet bosszúja a melegek ellen". Véletlen, hogy Reagannek a homofób vallásos jobboldal volt az egyik legfontosabb politikai bázisa? Bizonyára. Reagan annak a vulgáris angolszász jobboldali közhelynek az azóta tartó tombolásáért is első személyben felelős, hogy az állam csakis és kizárólag problémák forrása lehet. Többek között ennek az anarchista maflaságnak köszönhető, hogy az amerikai közlekedési infrastruktúra elképesztően elhanyagolt, hogy a környezetvédelmi és energiafogyasztási szabályozás terén Amerika a fejlett világ egyik legreakciósabb országa, vagy akár hogy egy nyomorult hurrikán képes harmadik világbeli katasztrófához vezetni, ahogyan New Orleansban történt 2005-ben a hatóságok kriminális felkészületlensége, inkompetenciája és figyelmetlensége miatt. 5. Hazudozás, idegesítő kamuvigyor, a butaság istenítése

Hogy vehette be ezt bárki? Értem, hogy Lyndon Johnson, Richard Nixon, Gerald Ford és Jimmy Carter egy kissé tényleg enerváló szériája után az amerikaiak egy könnyed, derűs és bizalomgerjesztő figurára vágytak. De Reaganről süt, hogy szerelmes saját magába, és hogy a vigyora mögött egy manipulatív, hazudozó gazember rejtőzik. Folyton azt mondogatta, hogy az oroszoknak nincs szavuk a szabadságra. (Hogy ne volna már, micsoda hülyeség ez? Szvoboda.) Egyszer azt hazudta Jicak Samírnak és Simon Wiesenthalnak, hogy személyesen jelen volt egy náci koncentrációs tábor felszabadításánál, ami nemcsak azért ciki, mert nem igaz, hanem azért is, mert közben megvétózott egy 1986-os törvényjavaslatot, amely szankciókat vetett volna ki az apartheid Dél-Afrikára, illetve azt mondta egy Waffen-SS-temetőben Németországban, hogy a náci katonák ugyanolyan áldozatai voltak a háborúnak, mint a zsidók.

Még Reagan híveinek egy része is érzi, hogy az öreg nem volt egy észlény, és azzal próbálják megvédeni, hogy legalább az ösztönei a helyén voltak. Részben erre a béna magyarázkodásra vezethető vissza, hogy az amerikai belpolitikát Reagan óta gúzsba köti az a hülye téveszme, hogy racionálisnak és műveltnek lenni gáz, ellenben a vidéki, redneck tahóság mögött minden esetben a nép bölcsessége rejtőzik. Vagyis Reagannak köszönhetjük George W. Busht és Sarah Palint is, és még ki tudja, kit, elnézve a fekete ostobaságot mint politikai filozófiát a zászlójára tűző reaganista tömegmozgalmat, a Tea Partyt, és a jobb sorsra érdemes Republikánus Párt jelentős részét.
Forrás: www.komment.hu